Háttér: A szív- és érrendszeri megbetegedések okozta morbiditás és mortalitás csökkentésének érdekében kiemelt fontosságú a két major kockázati tényező, a hypertonia és a hyperlipidaemia egyidejű kombinált kezelése. Világszerte problémát jelent a kezeléshez fűződő rossz adherencia, amelynek javítására az egytablettás fix kombinációk potenciális megoldást nyújthatnak.
Célkitűzések: A 2022 szeptemberében indult és 2023 augusztusáig tartó TRIROX vizsgálat célja a rozuvasztatin, perindopril és indapamid fix kombinációs kezelés napi klinikai gyakorlatban történő alkalmazásának értékelése volt. Vizsgáltuk a vérnyomás- és koleszterin-célértéket elérők arányát a rozuvasztatin, perindopril és indapamid fix kombinációs terápia során háziorvosi praxisokban kezelt betegek körében. A primer és szekunder cardiovascularis prevencióban, illetve diabeteses
és nem diabeteses betegcsoportokban szerzett tapasztalatokat is összegeztük.
Betegek és módszerek: A többcentrumos, beavatkozással nem járó, prospektív, megfigyeléses vizsgálatban 74 háziorvos 914 hypertoniás és egyidejűleg hyperlipidaemiás beteget vont be, akiknél rozuvasztatin, perindopril és indapamid egytablettás fix kombinációjú (Roxiper®) kezelést indítottak. A betegek 90%-a primer, 10%-a pedig szekunder cardiovascularis prevenció miatti részesült kezelésben. Az érintett populáció 19,37%-a (177 fő) cukorbeteg volt. A vizsgálat két adatgyűjtési pontja a kiindulási és a 12 hetes kontrolladatokat foglalta magába. A statisztikai
elemzés leíró módszerekkel, McNemar-próbával és párosított t-próbával történt.
Eredmények: A bevont betegek átlagéletkora 62,5 ± 12,8 év volt. A 12 hetes kezelési
időszak alatt a rendelői mérések alapján a szisztolés vérnyomás 22,6 Hgmm-rel (14%), a diasztolés vérnyomás 9,8 Hgmm-rel (10%) csökkent. Az összkoleszterin szintje szignifikánsan 6,08 mmol/l-ről 4,45 mmol/l-re csökkent a kezelési periódus végére (19%). Az LDL-koleszterin szintje 0,86 mmol/l-rel mérséklődött (3,45-ról 2,59 mmol/l-re; 21%-kal), szintén csökkent a triglicerid értéke is 0,42 mmol/l-rel (2,08-ról 1,66 mmol/l-re). Az HDL-szint szignifikáns növekedése volt észlelhető a teljes betegpopulációban, az átlagos abszolút változás 0,1 mmol/l, relatív változás 11% volt. A betegek 98%-a végig kitartott a kezelés mellett.
Következtetések: Ez a való életet tükröző vizsgálat is azt bizonyítja, hogy a fix kombinációs rozuvasztatin, perindopril és indapamid hatékony és biztonságos kezelési módszert képvisel a cardiovascularis kockázat csökkentésére. A készítmény jó tolerálhatósága segíti a cardiovascularis prevenciós célok elérését, amely különösen fontos a nagy kockázatú diabeteses és szekunder prevencióban részesülő betegek esetében.

Background: In order to reduce cardiovascular morbidity and mortality the combined treatment of two major risk factors, hypertension and hyperlipidaemia, is of paramount importance. Poor adherence to treatment is a worldwide problem, to improve this, single-pill combinations (SPC) are a potential solution.
Objectives: The TRIROX study, which was performed between September 2022 and August 2023, aimed to evaluate the use of rosuvastatin, perindopril and indapamide single-pill combination therapy in daily clinical practice. We examined the proportion of patients achieving the target blood pressure and cholesterol range among patients treated by general practitioners. Experience gained in primary and secondary cardiovascular prevention, as well as in diabetic and nondiabetic patient groups was also summarized.
Patients and methods: In this multicentre, non-interventional, prospective, observational study, 74 general practitioners enrolled 914 patients with hypertension and hypercholesterolemia in whom rosuvastatin, perindopril and indapamide SPC (Roxiper®) was started. 90% of patients were treated for primary cardiovascular prevention and 10% for secondary cardiovascular prevention. 19.37% (177 patients) had diabetes. Two data collection points included baseline and 12-week
control data. Statistical analysis was performed using descriptive methods, the McNemar test and the paired t-test.
Results: The mean age of enrolled patients was 62.5 ± 12.8 years. During the 12- week treatment period, systolic blood pressure decreased by 22.6 mmHg (14%) and diastolic blood pressure by 9.8 mmHg (10%). Total cholesterol levels significantly decreased from 6.08 mmol/L to 4.45 mmol/L by the end of the treatment period (19%). LDL cholesterol decreased by 0.86 mmol/L (from 3.45 to 2.59 mmol/L; 21%) and triglycerides decreased by 0.42 mmol/L (from 2.08 to 1.66
mmol/L). A significant increase in HDL levels was observed in the overall patient population, with mean absolute change of 0.1 mmol/L and relative change of 11%. 98% of patients persisted with the treatment to the end of the study.
Conclusions: This real-life study demonstrates that SPC of rosuvastatin, perindopril and indapamide represents an effective and safe treatment for reducing cardiovascular risk. The good tolerability of the product helps to achieve cardiovascular prevention goals, which is esp

A renális denerváció 2024-ben is kiemelt figyelmet kap a hypertonia kezelésében. Az elmúlt években számos klinikai vizsgálat igazolta a renális denerváció hatékonyságát mind gyógyszeres kezelés mellett, mind attól függetlenül, miközben a biztonságossági profilja továbbra is kedvező. Az innovatív technológiák, például a rádiófrekvenciás és ultrahangos rendszerek alkalmazása révén az eljárás pontossága és eredményessége tovább javult. Az FDA által jóváhagyott eszközök és a legújabb irányelvek is támogatják a renális denerváció alkalmazását mint a hypertonia kezelésének ígéretes, minimálisan invazív kiegészítését.

Renal denervation continues to receive significant attention in the treatment of hypertension in 2024. Over recent years, numerous clinical trials have demonstrated the effectiveness of renal denervation both alongside and independent of pharmacological therapy, while its safety profile remains favorable. The use of innovative technologies, such as radiofrequency and ultrasound systems, has further enhanced the precision and efficacy of the procedure. FDA-approved devices and the latest guidelines also support the application of renal denervati

A membranosus nephropathia a felnőttpopulációban a nephrosisszindróma leggyakoribb oka. A primer forma hátterében döntően a foszfolipáz A2 receptor elleni antitestek képződése és subepithelialis immunkomplex képződése és lerakódása áll, amely a komplementrendszer aktivációjához, a podocyták pusztulásához és a glomerularis kapillárisok falának megvastagodásához vezet. A szekunder membranosus nephropathia leginkább autoimmun betegségek, daganatos megbetegedések, sarcoidosis, haemopoeticus őssejt-transzplantáció vagy fertőzések következtében alakul ki. Az utóbbi években számos új antigén oki szerepét igazolták mind a primer, mind a szekunder kórformák esetén, amelyek segítenek megérteni a kórkép patomechanizmusát, valamint a diagnózis felállítása mellett a prognózis megállapítása és a monitorozás során is alkalmazhatók. A membranosus nephropathia kezelése során a maximális konzervatív kezelést kell alkalmazni, amely magában foglalja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert blokkolók, a sztatinok, a nátrium-glükóz kotranszporter-2-t gátlók és az antikoaguláns kezelés alkalmazását. Nem megfelelő hatékonyság esetén a kezelés immunszuppresszív terápiával egészítendő ki, amely az elmúlt években a kombinációban adott glükokortikoidok, ciklofoszfamid, kalcineuringátlók és a rituximab alkalmazását jelenti. Új, célzott terápiák esetében számos klinikai vizsgálat folyik jelenleg is, amelynek eredmé amelynek eredményei várhatóan elősegítik ezen megbetegedés hatékony kezelését. Ebben az összefoglalóban a membranosus nephropathia aktualitásait tekintjük át, beleértve a felfedezett célantigéneket, diagnosztikai módszereket, valamint a jelenleg elfogadott terápiás lehetőségeket.

Membranous nephropathy is the leading cause of nephrotic syndrome in the adult population. The primary form is mainly due to the formation of antibodies against phospholipase A2 receptors and the formation and deposition of a subepithelial immune complex, which leads to activation of the complement system, destruction of podocytes and thickening of glomerular capillary walls.
Secondary membranous nephropathy mostly associated to autoimmune diseases, cancers, sarcoidosis, hematopoietic stem cell transplantation or infections. In recent years, the causal role of several new antigens has been proven in both primary and secondary forms, which help to understand the pathomechanism of the disease, and can be used not only for diagnosis, but also for prognosis and monitoring. Treatment of membranous nephropathy should be accompanied by
maximal conservative treatment, which includes the use of renin-angiotensin-aldosterone system blockers, statins, sodium-glucose cotransporter-2 inhibitors and anticoagulant therapy. In therapy resistant cases, treatment should be combined by immunosuppressive therapy, which in recent years includes glucocorticoids, cyclophosphamide, calcineurin inhibitors and rituximab administrated in combination. Several clinical trials are currently ongoing for new, targeted therapies, the results of which are expected to help effectively treat this disease.
In this summary, we review the actualities of membranous nephropathy, including discovered target antigens, diagnostic methods, and currently accepted therapeutic options.

Az elhízás és a hypertonia külön-külön is jelentős kockázati tényezői a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek, de együttes jelenlétük növeli a cardiovascularis morbiditás és mortalitás kockázatát. Hazai szerzők korábban végzett felmérése alapján férfiaknál a túlsúly 40%-ban, az elhízás 32%-ban van jelen, míg nőknél mindkét kategória közel 32%-os gyakoriságú. Az emelkedett testtömegindex (BMI) és hasi elhízás a falvakban a legnagyobb arányú, különösen
nőknél. Újabb adatok alapján, minden életkorcsoportban és mindkét nemben az emelkedett vérnyomásértékű csoportban nagyobb számban fordul elő emelkedett BMI-érték, és a nagyobb BMI esetén nagyobb arányú a hypertonia gyakorisága. Az elhízottak és túlsúlyosak aránya növekszik. A nők 59%-ának, a férfiak 46%-ának volt kóros haskörfogata. A bioimpedanciával történt mérések mindkét nem 62%-ában kórosan emelkedett testzsír-összetételt regisztrált.
Túlsúlyos hypertoniás betegek nem gyógyszeres antihipertenzív kezelése során elsődleges fontosságú a testsúly csökkentése. A hypertonia és obesitas kezelése során a testmozgás és étrend optimalizálása mellett a gyógyszeres testsúlycsökkentő kezelésnek helye van. A korábban antidiabetikumként alkalmazott GLP1-receptor-agonista liraglutid és szemaglutid, majd a 2024
őszén hazánkban is bevezetésre kerülő kettős, GLP1- és GIP-receptor-agonista tirzepatid igen hatékony (évi 20%-ot meghaladó) készítmények. Az új szerek azt ígérik, hogy csökkentik a különbséget a farmakoterápiák és a bariátriai műtétek súlycsökkentő hatásai között.
Elhízott hypertoniásokban (BMI >30 kg/m2 vagy férfiaknál >102 cm, míg nőknél >88 cm feletti haskörfogat esetén) a testsúly csökkentése kedvezően mérsékli a vérnyomást, valamint a szív- és érrendszeri kockázatot. Elhízásban gyógyszeres terápia javasolt igazolt 140/90 Hgmm feletti rendelői vérnyomás esetén. A lezárult vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy ajánlott az angiotenzinkonvertáló enzimgátlók és angiotenzinreceptor-bénítók, diuretikumok, a hosszú hatású
kalciumantagonisták, hosszú hatású alfa-1-receptor-antagonisták, vasodilatator hatású béta-blokkolók alkalmazása. A célvérnyomásérték elérhető, és ezzel a cardiovascularis morbiditás és mortalitás jelentős mértékben csökkenthető. A túlsúlyos hypertoniás betegek komplex, hosszú távú kezelésével van csak remény az állapot rendezésére.

Obesity and hypertension are significant risk factors for cardiovascular diseases individually, but their combined presence increases the risk of cardiovascular morbidity and mortality. According to a previous survey by Hungarian authors, overweight is present in 40% of men and obesity in 32%, while in women both categories have a frequency of nearly 32%. Body mass index (BMI) and abdominal obesity have the highest rates in villages, especially in women. According to more recent data, in all age groups and in both sexes, increased BMI values occur more frequently in the group with elevated blood pressure, and in the case of higher BMI, the frequency of hypertension is higher. The proportion of obese and overweight people is increasing. 59% of women and 46% of men had abnormal abdominal circumference. In 62% of the measurements made with bioimpedance in both sexes, abnormally increased body fat composition was observed.
Weight loss is a primary consideration in non-pharmacological antihypertensive treatment of overweight hypertensive patients. In addition to exercise and diet optimization, pharmacological weight loss treatment has a place in the treatment of hypertension and obesity. The GLP1 receptor agonists liraglutide and semaglutide, previously used as antidiabetics, and the dual GLP1 and GIP receptor agonist tirzepatide, which will be introduced in Hungary in the fall of 2024, are highly effective (more than 20% per year) preparations. The new drugs promise to reduce the difference between the weight loss effects of pharmacotherapies and bariatric surgery.
In obese hypertensive patients (BMI >30 kg/m2 or waist circumference >102 cm in men and >88 cm in women), weight loss favorably reduces blood pressure and cardiovascular risk. Drug therapy is recommended in obesity in cases of confirmed office blood pressure above 140/90 mm Hg. Based on the completed studies, it is clear that the use of angiotensin receptor blockers and receptor blockers, diuretics, long-acting calcium antagonists, long-acting alpha-1 receptor
antagonists, and vasodilator beta-blockers is recommended. The target blood pressure value is achievable, and cardiovascular morbidity and mortality can be significantly reduced. The only hope for resolving the condition is with complex, long-term treatment of overweight hypertensive patients.

A székrekedés kialakulása gyakori időskorban. A magas vérnyomással való összefüggése kettős: egyrészt jellemző időskori hypertoniás betegekben, másrészt a székrekedéssel járó erőlködés önmagában is tartósan megemeli a vérnyomást. Ez a kettős hatás megnöveli a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának kockázatát. Előfordulási gyakorisága a Rome IV kritériumok szerint a teljes populációban 8-12% között mozog, az idős lakosságban – 60 év felettiek esetében – 18-22%-ra becsülhető. A székrekedés és magas vérnyomás közötti ok-okozati összefüggést bizonyították. A patomechanizmus összetett, a hypertonia mellett számolni kell az időskori esendőséggel, bizonyos gyógyszerek (például opiátok) szedésével is.

The relationship between constipation and hypertension in old age. Constipation is common in old age. Its connection with high blood pressure is twofold: on the one hand, it is typical in elderly hypertensive patients, and on the other hand, the exertion associated with constipation even by itself permanently raises blood pressure. This double effect increases the risk of developing cardiovascular diseases. According to the Rome IV criteria, its frequency of occurrence ranges from 8-12% in the entire population, in the elderly – in the case of people over 60 – it can be estimated at 18-22%. A causal relationship between constipation and high blood pressure has been proven. The pathomechanism is complex, in addition to hypertension, it is necessary
to take into account the frailty in old age and the use of certain drugs (e.g.opiates).