Borító, tartalomjegyzék |
|
 | | Teljes cikk megtekintése | | | pdf |
| |
|
|
A cilostazol kortól és nemtől függetlenül javítja az életminőséget és az alsó végtagi funkcionális kapacitást alsó végtagi verőérbetegségben – a SHERIFF (SHort-tERm cIlostazol eFFicacy) vizsgálat új eredményeiCilostazol improves quality of life and lower limb functional capacity in lower extremity arterial disease regardless of age and gender – new results of the SHort-tERm cIlostazol eFFicacy and quality of life (SHERIFF) study | | EnglishMagyar |
Szerző(k): FARKAS Katalin, KOLOSSVÁRY Endre, JÁRAI Zoltán |
ÖSSZEFOGLALÁS – A claudicatio intermittens jelentős negatív hatással van a betegek életminőségére. A különböző revascularisatiós eljárások és a noninvazív orvosi kezelések javíthatják a betegek járását. A cilostazol I.A ajánlással rendelkezik a claudicatio intermittens kezelésére. Vizsgálatunk célja a három hónapos cilostazolkezelésnek az egészséggel kapcsolatos életminőségre és az alsó végtag funkcionális kapacitására gyakorolt hatásának értékelése a klinikai gyakorlatban, claudicatio intermittensben szenvedő nőkben (F) és férfiakban (M), valamint 65 évnél fiatalabb (Y), illetve 65 éves vagy idősebb (O) betegek körében. A tanulmány egy multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálat, amelybe 812, ambuláns kezelés alatt álló alsó végtagi verőérbetegségben (LEAD) szenvedő beteg (Fontaine II. stádium, átlagéletkor: 67,17 év, férfi/nő: 58,25/41,75%, életkor ?65 év: n=506) került beválasztásra, akik cilostazolkezelést kaptak (50 vagy 100 mg naponta kétszer) három hónapig. Az életminőséget az EQ-5D-3L kérdőívvel, a funkcionális kapacitást a WELCH kérdőívvel értékeltük. A fájdalommentes és maximális járástávolság, valamint a boka-kar index (ABI) mérése történt meg a vizsgálat indulásakor és a három hónapos kezelés után. A vizsgálat befejezése után az EQ-5D index javult (kiindulási érték: F [nők] –0,49±0,23, M [férfiak] –0,44±0,22, Y [65 évnél fiatalabb] –0,45±0,21, O [?65 év] –0,47±0,23; harmadik hónap: –0,27±0,18, –0,25±0,18, –0,25±0,18, –0,26±0,18; p <0,0001), és a WELCH-pontszám szintén szignifikánsan nőtt (kiindulási érték: F 18±13, M 20±14, Y 21±14, O 18±13; harmadik hónap: 31±18, 32±18, 32±19, 31±17; p <0,0001) mind a négy betegcsoportban. Mind a fájdalommentes, mind a maximális járástávolság nőtt: F 60,94%, (medián: +50,26%), 49,57% (medián: +42,86%), M 50,22% (medián: +50%), 37,7% (medián: +33,33%), Y 54,35% (medián: +56,2%), 36,78% (medián: +42,86%), O 54,62% (medián: +50%), 46,29% (medián: +33,33%) (p <0,001). Három hónapos cilostazolkezelés javította az életminőséget és az alsó végtagi funkcionális kapacitást claudicatio intermittensben szenvedő betegekben, kortól és nemtől függetlenül. A WELCH kérdőív hasznos eszköznek bizonyult a klinikai gyakorlatban a claudicatio kezelése során a járóképesség értékelésére. Summary – Intermittent claudication has a significant negative impact on the patients’ quality of life. Revascularization procedures and noninvasive medical therapie scan improve walking capacity. Cilostazol has IA recommendation for the treatment of intermittent claudication (IC). The aim of this study was to evaluate the effect of three-month cilostazol treatment on the health related quality of life and on the lower limb functional capacity in women (F) and men (M), in patients under 65 years of age (Y) and among patients 65 years of age or older (O) with intermittent claudication in the clinical practice. The study was a multicenter, non-interventional trial, 812 lower extremity arterial disease (LEAD) patients (Fontaine II stage, mean age: 67.17 years, male/female: 58.25/41.75%, 506 patients aged ?65 years) were enrolled, who received cilostazol (50 or 100 mg b.i.d.) for three months. Quality of life was evaluated with the EQ- 5D-3L questionnaire, functional capacity with the WELCH questionnaire. Walking distances, ankle-brachial index were measured at baseline and after 3-month. Upon conclusion of the study, the EQ-5D index improved (baseline: F [female] –0.49±0.23, M (male –0.44±0.22, Y (age <65 years) –0.45±0.21, O (age ?65 years) –0.47±0.23; 3rd month: –0.27±0.18, –0.25±0.18, –0.25±0.18, –0.26±0.18; respectively, p<0.0001) and there was a significant increase in the WELCH score as well (baseline: F 18±13, M 20±14, Y 21±14, O 18±13; 3rd month: 31±18, 32±18, 32±19, 31±17; respectively, p<0.0001). Both pain-free and maximal walking distance increased: F 60.94%, (median: +50.26%), 49.57%, (median: + 42.86%), M 50.22%, (median: +50%), 37.7%, (median: + 33,33 %), Y 54,35 %, (median: + 56,2%), 36.78%, (median: +42.86%), O 54.62%, (median: +50%), 46.29% (median: +33.33%); respectively (p<0.001). Three months of cilostazol treatment improved quality of life and lower limb functional capacity in claudicant patients regardless of age and gender. The WELCH questionnaire is a useful tool in clinical practice for the evaluation of intermittent claudication treatment. |
|
Az angiotenzinreceptor-blokkoló/neprilizininhibitor (ARNI) terápia eredményessége a szívelégtelenség kezelésében. 2021 ARNI, VIDI, VICI…The efficiency of angiotensin receptor blocker/neprilysin inhibitor (ARNI) treatment in heart failure 2021 ARNI, VIDI, VICI… | | EnglishMagyar |
Szerző(k): VÁRALLYAY Zoltán, KÉKES Ede |
ÖSSZEFOGLALÁS – Az ARNI (valzartán/szakubitril) terápia egy új típusú hatástani csoport tagjaként számos klinikai evidenciával rendelkezik a szívelégtelenség szinte teljes spektrumában, különösen csökkent bal kamrai ejekciós frakció és társult hypertonia esetén. Bemutatjuk az ARNI-kezeléssel foglalkozó, legfontosabb és megfelelő evidenciával rendelkező alapvető tanulmányokat és a kezelés eredményességét szívelégtelenségben. A vizsgálatok kedvező eredményei alapján a szakmai irányelvekben egyre meghatározóbb ajánlásként jelenik meg az ARNI adásának az indikációja. Alkalmazása a mindennapi klinikai gyakorlatban hatékony, biztonságos terápiás segítséget jelent az ismerten rossz prognózisú szívelégtelenségben szenvedő betegek számára. A szer már hazánkban is elérhetővé vált. Summary – A new compound ARNi (valsartan/sacubitril) – as a member of a new pharmacoterapeutic group – has several clinical evidences almost in the whole spectrum of heart failure, especially in case of reduced left ventricular ejection fraction and hypertension. The most important and essential evidence based studies and the efficiency of the treatment with ARNI in heart failure have been demonstrated in this overview. Due to the favorable results of the studies the recommendations of ARNI indication are increasingly dominant in the clinical guidelines. The usage provides effective, safe therapeutic help for the poor life expectancy heart failure patients |
|
Újdonságok az X-hez kötött hypophosphataemia diagnózisában és kezelésébenNovelties in the diagnosis and treatment of X-linked hypophosphatemia | | EnglishMagyar |
Szerző(k): REUSZ György Sándor, MIKES Bálint, CSIZEK Zsófia, HORVÁTH Orsolya |
ÖSSZEFOGLALÁS – Az X-hez kötött hypophosphataemia (XLH) a foszfátanyagcsere veleszületett zavara. Patogenezise összetett, kórfolyamata a foszfáthomeosztázis, illetve a csontanyagcsere összehangolt szabályozási zavarához kötött. Összefoglalónkban áttekintjük a sokszínű manifesztációihoz vezető patofiziológiai sajátosságokat, a diagnosztika lépéseit és a kezelési lehetőségeket. Munkánk aktualitását a Magyarországon most bevezetésre kerülő burosumabkezelés adja, amely egy fibroblastnövekedési faktor-23-hoz (FGF-23) kötődő monoklonális antitest. Az XLH hátterében a ”phosphate regulating endopeptidase homolog, X-linked” (PHEX) gén funkcióvesztéses mutációi állnak, amely következtében a foszfátvesztést okozó FGF-23 szekréciója fokozódik. Diagnózisa az alábbi tünetegyüttes fennállása esetén állítható fel: rachitis és/vagy osteomalacia, hypophosphataemiával és (izolált) renalis foszfátvesztéssel, ami nem társul D-vitamin- vagy kalciumhiánnyal; továbbá meglassult növekedés, aránytalan törpenövés. Konvencionális kezelése per os foszfátpótlásból és párhuzamosan alkalmazott aktív D-vitaminból (kalcitriol vagy alfadiol) áll, amely javítja a csontanyagcserét, azonban az esetek többségében az elért eredmény csak részleges és mellékhatásokkal (nephrocalcinosis) is számolni kell. A PHEX gén, majd az FGF-23 szerepének tisztázása kijelölte a kórfolyamat befolyásolására alkalmas terápiás célpontokat. Ezek közül az FGF-23 ellen kifejlesztett monoklonális antitest terápia hatására a csontanyagcsere normalizálódik a kezelés során, az idejében megkezdett terápiával megelőzhetők az XLH során jelentkező szövődmények. Ugyanakkor a súlyos, mozgáskorlátozottságot okozó csontdeformitások teljes regressziója nem várható. Emiatt fontos, hogy a kezelést minél előbb, még azok kialakulása előtt megkezdjük. Summary – X-linked hypophosphataemia (XLH) is the most common inherited cause of phosphate wasting. Its pathogenesis is complex, determined by the dysregulation of phosphate homeostasis and bone metabolism. We review herein the pathophysiology of XLH leading to multiple manifestations, stages of diagnosis and the treatment strategies. XLH is now in the scientific interest of pediatric nephrology, because a new treatment modality, burosumab became available in Hungary. Burosumab is a monoclonal antibody against fibroblast growth factor 23 (FGF-23). XLH is caused by the loss of function mutations in ”phosphate regulating endopeptidase homolog, X-linked” (PHEX) gene, which results enhanced secretion of the phosphaturic hormone FGF-23. The diagnosis of XLH is based on signs of rickets and/or osteomalacia and decreased growth velocity in association with hypophosphataemia and renal phosphate wasting in the absence of vitamin D or calcium deficiency. Conventional treatment with oral phosphate supplementation together with active vitamin D (calcitriol or alfadiol) can improve bone metabolism, but only partial results can be achieved, and can promote side effects (nephrocalcinosis). The better understanding of the role of PHEX gene and FGF-23 levels in the pathomechanism helped to identify therapeutic options more properly. With monoclonal antibody therapy against FGF-23 the disease process can be interrupted, and complications can be prevented if the therapy is initiated in time. However, deformities already leading to disability cannot regress completely during burosumab therapy, highlighting the need of early diagnosis and the start of the biological treatment before complications. |
|
A fehérköpeny- és a maszkírozott hypertonia jelentősége az újabb adatok tükrébenThe importance of white-coat and masked hypertension: novelties | | EnglishMagyar |
Szerző(k): ALFÖLDI Sándor |
ÖSSZEFOGLALÁS – A fehérköpeny-hypertonia heterogén klinikai entitás, amelyben alacsonyabb és magasabb cardiovascularis kockázatú betegek egyaránt előfordulnak. Prognózisa szerint relatíve jóindulatú, amennyiben nem társul egyéb cardiovascularis kockázati tényezőkkel. A vizsgálatok szerint azonban jelentősen növeli az új keletű hypertonia és diabetes kockázatát. A cardiovascularis események kockázata, az újabb vizsgálatok szerint, meghaladja a valódi normotenziósokét. Ezért fehérköpeny-hypertonia esetén különösen fontos a megfelelő cardiovascularis rizikóbecslés, és ennek függvényében dönthető el a terápia és követés gyakorisága. Ezzel szemben a maszkírozott hypertonia bizonyítottan nem benignus fenotípus, ezért a rendszeres, rendelőn kívüli vérnyomásméréssel történő szűrés és a gyógyszeres antihipertenzív kezelése indokolt. Summary – White-coat hypertension is a heterogenous clinical entity includes patients with lower and higher cardiovascular risk. It has a relative benign prognosis if it is not associated with other cardiovascular risk factors. It can increase, however, significantly the risk of new onset sustained hypertension and diabetes. The risk of cardiovascular events is unequivocally higher than that of normotensive patients, according to recent studies. Therefore, the proper evaluation of cardiovascular risk has utmost importance in white-coat hypertensive patients to determine the adequate treatment and follow-up. Masked hypertension, in the other hand, is not a benign phenotype, therefore regular screening with out-of office blood pressure measurements and pharmacological blood pressure lowering therapy is mandatory. |
|
Tizenegy éve „rejtett” okú szekunder hypertoniaCovert cause of secondary hypertension for eleven years | | EnglishMagyar |
Szerző(k): CSITÁRI Gergő László, BIRÓ Edina, GENCSIOVÁ Kristína, BESIR Viktória, ALFÖLDI Sándor, SIMONYI Gábor |
ÖSSZEFOGLALÁS – Jelen tanulmányunkkal egy tizenegy éven átívelő szekunder hypertoniával szövődő betegségtörténetet szeretnénk bemutatni. Az adekvát diagnózis már a kezdetektől is kézenfekvő volt, minderről a tipikus klinikai kép mellett több alkalommal szövettani eredmény is tanúskodott. Az eset endokrin vonatkozásai miatt a hipertonológusok mellett a diabetológusok és obezitológusok számára is tanulságos lehet. Cikkünk végén igyekeztünk összefoglalni a gyakorló orvos számára a legfontosabb tanulságokat. Summary – In our study, we would like to present a secondary hypertension case with more than eleven years of medical history. Adequate diagnosis was evident from the beginning, certified by histological findings in addition to the typical clinical picture. Because of its endocrine relations this case report could be useful not only to hypertonologists, but also to diabetologists and obesitologists. At the end of our article, we have tried to summarize the most important messages for the practitioners. |
|
A krónikus stressz szerepe az essentialis hypertonia kialakulásában. A rilmenidin helye a stressz által kiváltott hypertonia kezelésébenChronic stress in the development of essential hypertension. Role of rilmenidine in the treatment of stress induced hypertension | | EnglishMagyar |
Szerző(k): SIMONYI Gábor |
ÖSSZEFOGLALÁS – A hypertonia a cardiovascularis betegségek egyik önálló rizikótényezője. Kialakulásában számos tényező játszik szerepet. Ezek közül a krónikus stressz a szimpatikus aktivitás fokozásán keresztül eredményezheti a magasvérnyomás-betegség kialakulását. A szimpatikus idegrendszeri aktivitás emelkedésének jeleit elsősorban a hypertonia kezdeti – perctérfogat-fokozódással járó – szakaszában észlelhetjük. A szimpatikus aktivitás fokozódása a hemodinamikai következményeken (perctérfogat-emelkedés, tachycardia, coronariavasoconstrictio, proarrhythmia) túl számos kedvezőtlen következménnyel járhat. A metabolikus (inzulinrezisztencia, dyslipidaemia), strukturális és trofikus hatásokon túl (endotheldiszfunkció, vascularis hypertrophia, myocardium-hypertrophia), thromboticus és humorális (prokoaguláció, thrombocytaaggregáció-fokozódás, nátriumretenció, renin-angiotenzin-aldoszteron tengely aktivációja) folyamatok indulhatnak el, amelyek több támadásponton károsíthatják a szervezet működését. A fokozott szimpatikus aktivitás kedvező befolyásolására számos antihypertensiv gyógyszercsoport áll rendelkezésünkre. Idetartoznak a perifériásan ható alfa- és béta-blokkolók, továbbá a centrálisan ható vegyületek. Ez utóbbiak első generációját (például clonidin, guanfacin, alfa-metildopa) – jelentős mellékhatásprofiljuk miatt – jelenleg ritkán, egyáltalán nem vagy csak szűk indikációs körben alkalmazzuk. A második generációs, centrálisan ható vegyületek közül a rilmenidin, az imidazolin-I1-receptorok stimulációjának útján fejti ki kedvező hatásait, amelyeket kihasználhatunk a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitásával járó enyhe vagy mérsékelt hypertoniában. Summary – Hypertension is an independent risk factor of cardiovascular diseases. Several factors contribute to its development, including chronic stress, which may induce hypertension by increasing sympathetic activity. The signs of increasing sympathetic activity can be primarily detected in the initial phase of hypertension, which is characterized by the increase in cardiac output. In addition to the hemodynamic consequences (increase in cardiac output, tachycardia, coronary vasoconstriction, proarrhythmia), the increase in sympathetic activity has many harmful effects. Numerous metabolic (insulin resistance, dyslipidemia), structural and trophic effects (endothelial dysfunction, vascular hypertrophy, myocardial hypertrophy), as well as thrombotic and humoral processes (procoagulation, enhancement of thrombocyte aggregation, sodium retention, activation of the renin-angiotensin-aldosterone axis) may develop and consequently damage body functions at many targets. Several different antihypertensive drug classes are available for reducing increased sympathetic activity, including peripheral alpha and beta blockers and centrally acting drugs. First generation antihypertensive drugs with central mechanisms of action (e.g. clonidine, guanfacine, alpha-methyldopa) is currently rarely administered and only for a few indications as they have a significant adverse events profile. Among centrally acting, second generation drugs, rilmenidine stimulates imidazoline-I1 receptors and thus beneficially influences mild or moderate hypertension that involves enhanced sympathetic nervous system activity. |
|
Bal kamrai remodelláció és a szívelégtelenség típusainak echokardiográfiás megítéléseiEchocardiographic judgment of the left ventricular remodelling and heart failure’s types | | EnglishMagyar |
Szerző(k): HATI Krisztina |
ÖSSZEFOGLALÁS – A szívizmot ért ártalmakra a szív különböző változásokkal válaszol, amelyet komplex folyamatok szabályoznak. Ha az ártalom irreverzibilis, akkor az alkalmazkodásként induló változások krónikussá válhatnak, és tartósan ronthatják a szívfunkciót. A szerző az alábbiakban részletezi a bal kamra patológiás átépülését, amely szívelégtelenséghez vezethet. Kitér a szívelégtelenség típusaira a legújabb ajánlások alapján, illetve bemutatja azokat az echokardiográfiás vizsgálómódszereket, amelyekkel a szív diasztolés, szisztolés és jobb kamrai funkcióját megítélhetjük. Summary – The heart responds to the damage to the heart muscle with various changes that are regulated by complex processes. If the harm is irreversible, changes that begin as an adaptation can become chronic and permanently worsen heart function. The author details below the pathological remodelling of the left ventricle that can lead to heart failure. It covers the types of heart failure based on the latest recommendations and presents the echocardiographic examination methods that can be used to assess the diastolic, systolic and right ventricular function of the heart. |
|
Referátumok |
|
|