Lejárt a biztonsági időkorlát.
Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges.
A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Felhasználó név:
Jelszó:
 


Publikációs adatbázise-GFR kalkulátorKidney and Blood Pressure ResearchHypertonia és Nephrologia
május
  • H
  • K
  • S
  • C
  • P
  • S
  • V
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
  • 30
  • 31
Hypertonia és Nephrologia
 
A Hypertonia és Nephrologia a Magyar Hypertonia Társaság és a Magyar Nephrologiai Társaság hivatalos lapja.

Alábbiakban lapszámonként tekintheti meg a megjelent cikkek címét, szerzőit és összefoglalását. Amennyiben Ön az MHT vagy a MANET tagja a teljes cikket is megtekintheti és le is töltheti PDF formátumban.


Keresés a folyóiratokban
 
Keresés (kulcsszavakban, szerzők szerint és cikk szövegben)

    

 
Borító

Tartalomjegyzék

Főszerkesztői levél

Poszttranszplantációs hypertonia rizikófaktora és hatása az allograft funkciójára English
Szerző(k): BORDA Bernadett, HARSÁNYI Márton, RÁROSI Ferenc
cardiovascularis betegség miatt történik, amelynek egyik főbb rizikófaktora a transzplantáció utáni magas vérnyomás (PTHT), ami gyakran nem kerül felismerésre és kezelésre. 
Beteg és módszerek: Kutatásunk során a PTHT előfordulási gyakoriságát és kockázati tényezőit vizsgáltuk, valamint a PTHT hatását az allograft működésére.
Eredmények: Vizsgálatunkban a PTHT előfordulásának gyakorisága 42% volt. A rizikófaktorokat vizsgálva BMI, életkor, nemek arányában szignifikáns különbséget nem találtunk. A PTHT szignifikánsan nagyobb arányban fordult elő a ciklosporint szedők körében (p=0,021), mint a takrolimuszt szedőknél. A vese funkcióját vizsgálva a szérumkreatinin- (p=0,024), urea- (p=0,005) és eGFR- (p=0,036) értékek szignifikánsan különböztek a PTHT és a normális vérnyomású betegek között.
Megbeszélés: A transzplantáció után újonnan kialakult hypertonia allograftra gyakorolt hatása már korán megmutatkozik a vesefunkcionális értékek romlásában. Ezért elengedhetetlennek tartjuk a vérnyomás rendszeres ellenőrzését, szükség esetén a vérnyomáscsökkentő terápia megkezdését.

A vérnyomás hatása a veseartéria áramlástani jellemzőire egészséges és fél vese esetén English
Szerző(k): WITTMANN István, CSONKA Dávid, SZUKITS Sándor, BOGNER Péter, KOLLER Ákos, HÁBER István, HORVÁTH Iván
ÖSSZEFOGLALÓ – A vérnyomás változása befolyásolhatja az áramlástani jellemzőket, és ezáltal a vesék hemodinamikáját is. Fél vesés állapotban ez a hatás még jelentősebb lehet. A veseartéria környezetének in vivo mérhetetlen áramlástani jellemzőit numerikus áramlástani szimulációval hatékonyan lehet vizsgálni. A kutatás elsődleges célja annak bizonyítása volt, hogy a magas vérnyomás és az izolált szisztolés hypertonia változásokat eredményez a veseartéria áramlástani
jellemzőiben, amelyek fél vesés esetben jelentősebbek.
Módszer: Egy véletlenszerűen kiválasztott betegcsoport aorta-veseartéria jobb és bal oldali elágazási szögeit mértük retrospektív módon, in vivo. A veseartéria áramlástani jellemzőinek mérésére egy numerikus áramlástani szimulációsorozatot végeztünk egészséges és fél vesés modelleken. A vérnyomást először fokozatosan növeltük 120/80 Hgmm értékről 200/90 Hgmm értékig. Ezt követően az izolált szisztolés hypertonia esetét szimuláltuk a diasztolés vérnyomást fokozatosan csökkentve 200/50 Hgmm értékig. A szimuláció kimenő paraméterei a nyomás, turbulens kinetikus energia, sebesség és térfogatáram értékei voltak a veseartériák kilépő
keresztmetszetén.
Eredmény: A veseartéria-elágazási szögek átlaga a bal oldalon 78°, a jobb oldalon 66° volt. A szimuláció eredményei azt mutatták, hogy a magas vérnyomás és az izolált szisztolés hypertonia következetesen változtatják a veseartéria áramlástani jellemzőit, fél vesés esetben nagyobb mértékben.
Konklúziók: A vesét károsíthatja a nagyobb nyomás, a turbulencianövekedés atherosclerosishoz vezethet a veseartéria elágazásánál. Ezek a jellemzők nagyobb mértékben változnak fél vesés állapotban, így ez veszélyesebb a vesére nézve. Az áramlási sebesség és térfogatáram értékei azonban nem függenek szignifikánsan a fél vesés állapottól.

A RenBikeTour története és tapasztalatai English
Szerző(k): SCHNEIDER Károly
A veseelégtelen betegek részére szervezett, világviszonylatban is különlegességnek számító, nagy sikerű országos RenBikeTour kerékpárosprogram 2013-ban indult útjára, amelyben a Covid-pandémia okozott csak megtorpanást. Sikerének kulcsa az a légkör, amelyben a vesebetegek biztonságban érezhetik magukat a túra során, ahol találkozhatnak sorstársaikkal, megoszthatják egymással betegségükből és a művesekezelésből adódó tapasztalataikat, ahol találkozhatnak transzplantált betegtársakkal, akiktől személyes beszélgetések során első kézből nyerhetnek információt a veseátültetésről, az ezzel együtt járó nehézségekről és dialízishez képest megváltozó életminőségről, ahol a családtagok, barátok és szimpatizánsok, valamint segítő egészségügyi dolgozók között ”egészségesnek” érezhetik magukat, ahol új barátokra lelnek, ahol kontrollált körülmények közt kapcsolódhatnak ki, mindezt támogatók segítségével ingyenesen.

Az obesitasparadoxon Létezik olyan metabolikus hátrány, amely bizonyos helyzetekben előny? English
Szerző(k): SIPOS Erzsébet Evelyn, BEDROS J. Róbert, ALFÖLDI Sándor, SIMONYI Gábor
Számos olyan tényező ismert, amelyek mind mortalitási, mind morbiditási szempontból fokozott kockázatot jelentenek a betegek számára 2-es típusú cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, valamint krónikus veseelégtelenség kialakulására. Ezek közül az egyik legismertebb az elhízás. Alapvető egészségügyi cél tehát az obesitas elleni harc. Vannak azonban olyan vizsgálati eredmények, amelyek az egészséges testsúlyúakhoz képest jobb mortalitási és morbiditási értékeket igazoltak enyhe súlyfelesleg esetén. Ez az obesitasparadoxon. Az alábbi cikkben ezt a fogalmat járjuk körbe néhány újabb vizsgálati eredmény alapján.

Krónikus veseelégtelenség korai diagnosztikájának jelentősége English
Szerző(k): LADÁNYI Erzsébet
A krónikus vesebetegség (CKD) jelentős népegészségügyi problémát okozó népbetegség, amely növeli a szív- és érrendszeri, valamint az egyéb okok miatti morbiditást, mortalitást. Mindemellett jelentős egészségügyi kiadásokkal jár. Becslések alapján a CKD előfordulása a 2017. évi adatok alapján 697,5 millió beteget jelentett világszerte. Ugyanezen közlemény hazánkra vonatkozó CKD-előfordulása 1,5 millió főre becsülhető. A CKD-hoz vezető leggyakoribb kórképek a cukorbetegség, a praediabetes, valamint a hypertonia. Mivel a betegség tünetszegényen, csendben haladhat előre, a korai felismerés különösen fontos az időben történő beavatkozások, kezelések megkezdéséhez.
Ez az összefoglaló részletezi a CKD korai diagnosztikájának jelentőségét, ismerteti a szűrés fontosságát. Rávilágít az ismert szív- és érrendszeri, valamint renalis kimenetelre és részletezi a CKD korai diagnózisának és kezelésének lehetőségeit. Áttekinti a CKD-szűrésre és az esetek feltárására, a CKD-progresszió csökkentésére vonatkozó ajánlásokat.

A Klinikai munka aktuális kérdései
Szerző(k): SZAUDER Ipoly

A vesebetegek rehabilitációjának hazai és nemzetközi tapasztalatai – magyarországi célkitűzések English
Szerző(k): HARIS Ágnes, POLNER Kálmán, ROSIVALL László
A krónikus vesebetegség progressziója a legtöbb esetben fizikai teljesítőképesség-romlást okoz, ami akadályozza a betegek munkavállalását, családi és társadalmi szerepvállalását, és korlátozza az idősek önellátó képességét. A testi fogyatékosságok mellett a betegeknek és a hozzátartozóiknak súlyos pszichoszociális terheket is viselniük kell. Mindez jelentős mértékben enyhíthető a komplex rehabilitációs ellátással, ami magában foglalja a fizikai tréninget, a fizioterápiát, a dietetikai, klinikai gyógyszerészi és pszichoszociális gondoskodást. Közleményünkben nemzetközi tapasztalatok elemzésével bizonyítjuk a vesebetegek eredményes és költséghatékony rehabilitálhatóságát. Bemutatjuk a hazai nefrológusok rehabilitációs célú kezdeményezéseit és a rendelkezésre álló rehabilitációs lehetőségeket. Javasoljuk a rehabilitációs
szakemberek és a nefrológusok együttműködését, nefrológiai-rehabilitációs munkacsoport létrehozását, a krónikus vesebetegek rehabilitációs módszertanának kidolgozását és általános gyakorlati bevezetését.

A hipertenzív encephalopathia bemutatása egy esetismertetésen keresztül English
Szerző(k): KISS Zoltán, SZEGLETI Gábor, PORDÁNY-BAGOLY Edit, KERKOVITS Lóránt, SZUPERA Zoltán
A hirtelen megemelkedő szisztémás magas vérnyomás egyik agyi, akár halállal is végződő szövődménye a hipertenzív encephalopathia (HE), amelynek leíró klinikai nevét 1928-ban javasolták. Közleményünk célja, hogy egy saját eset bemutatásán keresztül felhívjuk a figyelmet a nem mindig jóindulatú HE felismerésének és megfelelő kezelésének fontosságára. A legjellemzőbb tünetei a tudatzavar, a konvulzió és a különböző időtartamig fennálló neurológiai gócjelek, amelyek hátterében a vérnyomás hirtelen emelkedésével járó számos betegség állhat. A múlt század végén írták le, hogy a HE radiológiai megjelenése gyakran megegyezik a más kórképekben is előforduló posterior reverzibilis encephalopathia szindróma (PRES) képével. A betegség kórélettani háttere nem teljesen tisztázott, de a kutatók egyetértenek abban, hogy a tünetek és
patológiai elváltozások kialakulásában az agyi autoreguláció felső küszöbértékét hirtelen meghaladó szisztémás vérnyomás emelkedése mellett különösen szekunder hypertoniában az endotheldiszfunkció is fontos szerepet tölthet be. A fentieket jól példázza egy 26 éves nőbetegünk esete, akinek hirtelen kialakult malignus hypertoniával kísért atípusos haemolyticus uraemia szindróma okozta végállapotú veseelégtelensége alakult ki. A típusos HE-tünetek mellett szemfenéki bevérzés és bal felső végtagi gyengeség is megjelent, valamint a koponya képalkotó
vizsgálatai PRES képét mutatták, amelyek a vesepótló és plazmaferézis kezelések mellett alkalmazott antihipertenzív és agyödéma-csökkentő terápiák eredményeként fokozatosan mérséklődtek. Összefoglalva, a HE felismerése és gyors kezelése ma is kiemelt fontossággal bír, hiszen a betegség potenciálisan halállal is végződhet, ugyanakkor megfelelő kezelés mellett a kórkép reverzibilis és teljesen meggyógyítható.

Referátum

AKKREDITÁLT TOVÁBBKÉPZÉS